A paksi beruházás korrupciós kockázatai

Átláthatóság, elszámoltathatóság és költséghatékonyság – ennek a három szempontnak kellene megfelelnie minden közpénzköltésnek. Sőt, minél nagyobb volumenű egy beruházás, annál inkább meg kellene felelnie ennek. Paks II-re tehát, amely 3-4 ezer milliárdos költségével a következő évtized legnagyobb beruházása lesz Magyarországon, fokozottan figyelni kell. Ezt kívánja a nemzet érdeke. Az Energiaklub megbízásából "Az atomerőműberuházások korrupciós kockázatai: mire számíthatunk Paks II esetében?" címmel a Korrupciókutató Központ Budapest (CRCB) kutatócsoportja készített tanulmányt.

A tanulmány itt letölthető.

A korrupció aláássa a beruházáshoz kapcsolódó eredeti kormányzati szándékokat, messzemenő
és hosszú távú nem kívánt következményekkel jár a jövedelem-elosztásra, a magyar
vállalkozások üzleti döntéseire, és végső soron a nemzetgazdaság versenyképességére.
Hatással lesz az energetikai piacra, e piac beszállítóinak jövedelmére és későbbi piaci
magatartására, valamint a magyar adófizetők, vagyis mindannyiunk jövedelmi helyzetére,
jólétére.
A korrupciós kockázatok – akár akarják a döntéshozók akár nem – mindenképpen
hozzátartoznak egy beruházás megvalósításához. A témával foglalkozó közgazdaság-elméleti
irodalom alapján már a Paks II-ről szóló magyar-orosz megállapodás lefolyásából és jellegéből
is magas kockázatok adódnak. Az ilyen szűk, két szereplő részvételére épülő bilaterális
monopóliumok sokkal nagyobb lehetőséget nyújtanak visszaélésekre mind a megrendelő, mind
a kivitelező oldaláról a normál piaci megállapodásokhoz képest.
A paksi atomerőmű építés kapcsán már a beruházás kihirdetésekor egyértelmű volt, hogy a
kevés lehetséges szereplő közül az orosz Roszatom Állami Atomenergia Ügynökség lesz a
kivitelező. A kiválasztás folyamata és kritériumai nem voltak nyitottak, ez mindkét fél oldaláról
nagyobb lehetőséget ad visszaélésekre és korrupcióra, mintha szabályozott és nyilvános
keretek között történt volna mindez. Az állam oldaláról azért, mert bizonyos járadékok
megszerzését csak kormányzati jóváhagyással lehet megvalósítani (esetünkben ilyen például a
műszaki és biztonsági engedélyeztetés). A kivitelezői oldalról pedig a szükséges technológia és
információk egyértelmű monopóliumát láthatjuk, mely az oligopol piaci körülményekből
vezethető le: nem alakulhat ki aktív, érdekelt és versenyző piaci szereplők nélkül valós piaci
verseny.
A korrupció másik forrása, ha egy adott piaci szereplő (esetünkben a Roszatom) annyira erős,
hogy piaci erejét egy állammal szemben is tudja érvényesíteni. A járadékszedésből származó
jövedelem a kormányzat és az eladó oldalon lévő fél között oszlik el, attól függően melyikük
mennyire képes érdekeit erősebben érvényesíteni. Mi több, megegyezésük nemcsak a
járadékok eloszlását, hanem a felosztható torta méretének egészét is meghatározza, hiszen a
beruházásra szánt összeg mérete a kormányzati akarattól függ.
A nagyberuházás jellege tovább erősíti a korrupciós kockázatokat: ezek a nagy, elhúzódó
projektek bonyolult viszonyrendszereket jelentenek, a projektben résztvevők (megrendelő által
felállított szervezet, koordináló projekt iroda, vállalkozók, alvállalkozók) számára mind az
eladói, mind a vevői oldalon magasabb visszaélési lehetőségeket teremtenek, mint az
egyszerűbb, kisebb volumenű projektek megvalósításánál.
Fontos szempont, hogy Paks II esetében már a projekt kezdetén olyan magas összegben
határozták meg a megvalósítás költségét, ami bő játékteret biztosít a beruházást megvalósító
cég, a Roszatom számára. Az új technológia – mint amilyenről jelen esetben is szó van, hiszen
harmadik generációs reaktorok épülnek majd – alkalmazásából következik, hogy a beruházás
olyan információs torzításokat rejt magában, amellyel a kivitelező fél könnyen élhet vissza. A
magyar állam nem képes önerőből atomerőművet építeni, emellett pedig kevés információval is
rendelkezik a szerződésben rögzített összetett termékről, így nem tudja a kivitelezést és
körülményeit kellőképpen kontrollálni. Az információs asszimetria ilyen mértéke nem
feltétlenül egyértelmű egy ilyen nagymértékű beruházásnál, de jellemzően jelen van olyan
atomerőmű-építésnél, ahol a beruházó nincs birtokában a szükséges technológiának. A magyarorosz
megállapodás specifikus jellege tehát ebben ütközik ki legerősebben.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ajánlásaiban is felhívja a figyelmet arra, hogy az
atomerőmű-beruházások folyamán sok erőforrást érdemes szánni a költségek kontrollját és a
határidők betartását ellenőrző, biztosító szervezetek felállítására és működtetésére. A
korrupciós kockázatok és az atomerőmű működésének biztonsága között fordított oksági
kapcsolat áll fenn: magasabb korrupciós szint alacsonyabb biztonsági szintet eredményez. Ezt
az összefüggést példázza a fukusimai atomerőmű baleset is. A Japánban történt katasztrófa
okai között fellelhető a korrupció és az intézmény szintű visszaélés is.
A közelmúlt európai atomerőmű beruházási projektjeinek tapasztalatai alátámasztják ezen
ajánlások betartásának fontosságát. Elhúzódó és egyre költségesebb, vitatott beruházásokat
találunk mind Finnországban, mind Franciaországban mind Oroszországban.
Egy ekkora projekt hazai kivitelezése az elmúlt években megvalósított magyar
nagyberuházások tapasztalatai alapján is komoly kockázatokat jelent. Rossz
projektmenedzsment, jogi viták és engedélyeztetési botrányok, sokszoros költségtúllépések és
évekkel később átadott beruházások jellemzik a magyarországi projekteket. Nemzetközi
empirikus vizsgálatok alapján, hasonló projekteknél a beruházás értékének legalább az 5%-a
van kitéve a korrupció veszélyének. Magyar adatok viszont ennek közel háromszorosára, a
beruházás összegének 13-16%-ára teszik a megvesztegetési díj arányát. A korrupcióhoz
kapcsolódó társadalmi veszteség azonban ennek többszörösét is elérheti. Ez több száz milliárd
forintos adófizetői veszteséget jelent egy ekkora beruházási tétel esetén.
A magyar tapasztalatok azt mutatják, hogy leginkább a csúszások és a pótmunkák adnak
lehetőséget visszaélésekre. Éppen ezért lényeges szempont, hogy a Paks II-ről aláírt
megegyezés nem tartalmaz kitételeket a pótmunkák és a kötbérek kérdésére. A megállapodás
jelenlegi hiányosságai ebből adódóan tág teret adnak korrupt tranzakciókra.
A Paks II kivitelezésével kapcsolatos megállapodás a beruházás magas korrupciós kockázatai
miatt kiegészítésre, módosításra szorul. A jelenlegi konstrukcióba ugyanis bele van kódolva az,
hogy a projekt korrupt beszerzések sokasága mellett, nagy korrupciós veszteségekkel fog
megvalósulni.
Az átláthatóság az egyik legjobb és legkifizetődőbb fegyver a korrupció ellen. A
számonkérhetőség kérdését is érdemes kiemelten kezelni az atomerőmű kivitelezése során.
Erre megoldás lehet – ezt több pozitív példa is alátámasztja – ha a beruházó szervezeten belül,
de annak nem alárendelve külön antikorrupciós irodát, szervezeti egységet alakítanak ki, amely
a beruházás folyamán mindvégig vizsgálja, monitorozza a beszerzésekkel kapcsolatos
döntéseket ebből a szempontból.
Mindez akkor is elengedhetetlen, ha előzetesen minden, a beruházási projektben résztvevőről
jószándékot, kompromisszumkészséget, tisztességes üzleti magatartást, magas fokú
szerződéses fegyelmet feltételezünk. A beruházás során a konkrét beruházási döntéseknél
bármilyen megoldást választanak ugyanis a döntéshozók, ezek törvényszerűen minden esetben
a korrupciós kockázatok eltérő erősségű megjelenését és szintjét eredményezik. Ebből
fakadóan a magyar kormány, és ugyanígy az orosz fél is tud hatni arra, hogy a beruházás a
korrupció milyen szintje mellett fog megvalósulni.
Paks II esetén is a nagyberuházások nemzetközi tapasztalatait figyelembe vevő intézményi és
szervezeti megoldásokra, átgondolt antikorrupciós lépésekre, folyamatos kockázatelemzésre
van szükség. Mindez az objektív helyzet felismerésének és a megoldást célzó politikai
akaratnak a függvénye csupán.